A Gyula régi magyar férfi személynév, ami a török eredetű gyula méltóságnévből ered, mely a török jula (fáklya) szóból származik. A honfoglalás korában az ország második főméltóságát nevezték így. A nevet már 1795-ben tévesen, de szándékosan azonosították a latin Julius névvel.
A Csaba vitatott eredetű régi magyar személynév. Legvalószínűbb a török származtatása, ebben az esteben a jelentése: pásztor, kóborló, újabban az ajándék jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű. Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel.
A Száva női név Jules Verne (magyar fordításokból ismertebb nevén: Verne Gyula) Sándor Mátyás című regényének nőalakja (Sándor Száva) után a magyarban női névként használatos, de a szláv nyelvekben a Száva férfinév, a Szabbász név alakváltozata. Verne ihletője talán a Száva folyó neve volt.