A Csaba vitatott eredetű régi magyar személynév. Legvalószínűbb a török származtatása, ebben az esteben a jelentése: pásztor, kóborló, újabban az ajándék jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű. Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel.
Az Atalanta görög eredetű női név latin formájából származik, mely a görög mitológiában két királylány neve, az egyik a vadászatban, a másik a futásban tűnt ki.
A Mária bibliai eredetű női név. Eredeti héber formája Mirjam (Mirjám) volt, ez a görög és latin bibliafordításokban módosult. Jelentése megfejtetlen, minden magyarázata vitatott. Lehetséges jelentései: mirha, az ókor egyik legdrágább illatszere, illetve keserű(ség). A latin Maria névváltozatnak igen sok származéka alakult ki az európai nyelvekben, ezek egy része a magyarban is használatos.
A Nedda olasz eredetű női név, a Neddo férfinév női párja. A férfinevet főként Szicíliában használják az Antonio (Antal) becézőjeként. A női név Giovanni Verga Nedda című novellája által vált népszerűvé.
A Romulusz a Romulus névből, Róma legendás alapítója és Róma első királya nevéből származik, aki a római mitológiában Rhea Silvia hercegnő és Mars isten fia. A név valószínűleg etruszk eredetű nemzetségnévből való, aminek a jelentése ismeretlen.
A Tamás férfinév arámi eredetű szó, a Teomo névből származik, jelentése: iker. A görögök vették át Thomasz formában, mivel a görögben volt egy ilyen alakú szó, csodálatos jelentéssel.
