Betűk száma: ▷5 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Mély Név kezdete: ▷ac Név vége: ▷ád Magánhangzók: ▷a-áEredete: Az Acsád az ótörök eredetű Acsa név kicsinyítőképzős régi magyar változata. Jelentése: rokon.
Betűk száma: ▷6 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Magas Név kezdete: ▷be Név vége: ▷ény Magánhangzók: ▷e-éEredete: A Bekény régi magyar személynév, a Beke név származéka, más feltevések szerint ótörök eredetű név. Jelentése: terméketlen ember.
Betűk száma: ▷6 Szótagszám: ▷3 Hangrend: ▷Magas Név kezdete: ▷ed Név vége: ▷ér Magánhangzók: ▷e-ö-éEredete: Az Edömér valószínűleg ótörök (kun) eredetű férfinév, a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó kunok egyik vezérének a neve, a jelentése ismeretlen.
Betűk száma: ▷3 Szótagszám: ▷1 Hangrend: ▷Magas Név kezdete: ▷ör Név vége: ▷rs Magánhangzók: ▷öEredete: Az Örs férfinév régi magyar személynév. Törzsnévből keletkezett, talán a magyarsághoz csatlakozott három kabar törzs egyikének a nevéből. Ótörök eredetű, a jelentése: férfi.
Betűk száma: ▷4 Szótagszám: ▷1 Hangrend: ▷Mély Név kezdete: ▷so Név vége: ▷lt Magánhangzók: ▷oEredete: A Solt régi magyar személynév, azonos eredetű a Zoltán, Zsolt és esetleg a Csolt névvel, az ótörök sultan, soltan (szultán) szóból származik. Jelentése: uralkodó, fejedelem. A Zsolt régi magyar alakváltozata.
Betűk száma: ▷6 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Mély Név kezdete: ▷ta Név vége: ▷án Magánhangzók: ▷a-áEredete: A Tarján férfinév a honfoglalás kori magyar törzsnevek egyike, ami eredetileg ótörök méltóságnév volt, a jelentése hozzávetőlegesen: alkirály.
Betűk száma: ▷5 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Magas Név kezdete: ▷tö Név vége: ▷ör Magánhangzók: ▷ö-öEredete: A Tömör férfinév ótörök eredetű régi magyar személynév. Jelentése: vas.
Betűk száma: ▷5 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Mély Név kezdete: ▷to Név vége: ▷or Magánhangzók: ▷o-oEredete: A Tomor férfinév az ótörök eredetű régi magyar Tömör név alakváltozata. Jelentése: vas.
Betűk száma: ▷6 Szótagszám: ▷2 Hangrend: ▷Mély Név kezdete: ▷zo Név vége: ▷án Magánhangzók: ▷o-áEredete: A Zoltán régi magyar személynév, az ótörök sultan, soltan (szultán) szóból származik (az sz > z hangváltozás oka, hogy a régi magyarban az sz hangot még a z betű jelölte, később pedig az íráskép alapján kezdték el z-vel ejteni). Jelentése: uralkodó, fejedelem. A szláv zlatan (jelentése: aranyból való) szóból való származtatása megalapozatlan.